Tom Dwan a modern póker korszakának egyik legikonikusabb alakja. Nagyon fiatalon tűnt fel a színen „durrrr” becenéven, amikor az online high stakes asztalokon bátran, agresszívan játszott a világ legerősebb ellenfelei ellen. Stílusa, bátorsága, hogy hatalmas potokba keveredjen, és a legendás fellépések a műsorokban, mint a High Stakes Poker vagy a Poker After Dark, az egyik legkiemelkedőbb személyiséggé tették a póker boom időszakában.
Az utóbbi években azonban Dwan hírnevét nem csak a lapok határozták meg, hanem az asztalon kívüli, aggasztó hírek is. Nyilvánosan elismerte, hogy a nehéz időszak után sokkal visszavonultabban él, kisebb adósságai vannak néhány közeli ember felé, de elutasítja a 30 milliós adósságról szóló pletykákat, mint valótlant vagy jelentősen eltúlzottat. A neve körül rengeteg pletyka, találgatás és nyilvános vita alakult ki az utóbbi években a maffiával vagy a pszichiátriával kapcsolatban – biztosan emlékeznek rá, mikor aggódó hírek érkeztek egy londoni pszichiátriai osztályról.
Közel egy évvel ezek után Dwan visszatért a nyilvánossághoz, és a Run It Once interjújában új tónust üt meg. Durrrr a downswingokról, magánjátékokról, a solvereiről, mesterséges intelligenciáról, és arról beszél, miért nem érti még mindig sok profi, hogyan is működik valójában a póker a táblázatokon és elméleteken túl.
Ego, amely elválasztja a győzteseket a vesztesektől
A beszélgetés egyik legerősebb része a downswing témáját érinti. Dwan nyíltan bevallja, hogy a tilt nem csak néhány kiválasztott gyengesége, hanem minden játékos valósága. Azt mondja, hogy az asztalon kívül többnyire jobban levezette a frusztrációját, mint sok más high stakes játékos, és szerinte ez segített neki jobban kezelni a nyomást, mintha mindent magában tartott volna. Hozzáteszi, hogy nem csak az eredmény bosszantotta, hanem különösen azok a pillanatok, amikor tudta, hogy már egyáltalán nem kellene az adott helyzetben lennie, mégis ott maradt, hogy az egóját tesztelje.
Dwan szerint az ego az egyik tényező, amely elválasztja a hosszú távú nyerteseket azoktól a játékosoktól, akik csak a saját képük után futnak a pókerben. Emlékeztet rá, hogy a régi high stakes játékosoktól tanulta meg az egyszerű elvet: ne azért játssz, hogy valamit bizonyíts, hanem azért, hogy a számlád növekedjen. Bár magát is beismeri, hogy időnként ő is elkövetett „ego-ból fakadó hibákat”, idővel megtanulta, hogy a legnagyobb előny sokszor nem a legjobbak elleni küzdelemben rejlik, hanem a fegyelmezettségben, hogy a megfelelő helyzeteket válassza ki.
Jó magánjátékok alapjai
Még izgalmasabb Dwan nézete a private games-ről. Egyenesen kijelenti, hogy az egyik legnagyobb butaság, amit a high stakes közösség ismétel, az a mondat, hogy „a halaknak mindegy”. Szerinte ez pont fordítva van: a rekreációs játékosok nagyon is érzékelik az asztalnál uralkodó légkört, érzékelik az ellenfelek viselkedését, és gyakran éppen ezért döntenek arról, ki kerülhet be a legjobb játékokba.
Dwan kifejti, hogy a rekreációs játékosok számára jó akciót hozni nem azt jelenti, hogy gondolkodás nélkül szórjuk a zsetonokat, hanem olyan helyzeteket teremtünk, amelyek szórakoztatóak, emlékezetesek, és egyúttal nem kerülnek feleslegesen sok equity-be. Ebből a szempontból különösen lenyűgözte őt az ázsiai private games játékosok közül Elton Tsang, aki szerinte a legnagyobb pillanatokban mindig képes volt a megfelelő verziójához „nőni”.
A világ változott, nekünk is változni kell
A nosztalgikus részben Dwan visszatér a híres kezekhez és legendás foldokhoz. Ahelyett, hogy olcsóan csodálná az eredményt, inkább az érdekli, mi hiányzott az ellenfél range-éből vagy gondolkodásából, hogy egy ilyen hero fold egyáltalán értelmet nyerjen. Ez a régi durrrr legtisztább formájában: kevesebb póz, több réteg, több logika és a folyamatos hibakeresés ott, ahol a legtöbb közönség csak látványos highlightot lát a közösségi médiában. Közbeszúrásként megemlíti, hogy ha alkalom adódik, szívesen feltűnne újra a High Stakes Poker-ben, ami a tévés időszakával kapcsolatos rajongóknak biztosan érdekes jel.
Ennek az interjúnak azonban a legnagyobb üzenete a végén érkezik. Dwan elismeri, hogy a póker szerinte szórakoztatóbb volt a solverek korszaka előtt, de hozzáteszi, hogy nincs értelme úgy tenni, mintha egy öregember lenne, aki az egész világ ellen harcol. Az AI létezik, megváltoztatta a pókert és a világot is átformálja.
Dwan szerint az intelligens pókerjátékosoknak ki kellene használniuk azokat a képességeiket, amelyeket a játék során fejlesztettek ki, azokban a területekben, ahol még nincs minden „megoldva”. Végül pedig elhangzik egy mondat, ami a közösségben talán a legnagyobb visszhangot kelti: „Szerintem a póker haldoklik.” Ebben rejlik ennek az interjúnak az ereje — Tom Dwan már nem csak arról beszél, hogyan játsszunk jobb kártyákat, hanem arról, hogy a régi póker modellnek van-e egyáltalán még jövője.
Források: YouTube, TritonPoker, PokerNews
