A WSOP Története: 1982 - A Legendás Jack Straus és a „Chip and a Chair” születése

A Szatellit, mint Forradalom

A póker világának jövőbeni növekedése szempontjából 1982 hozta a legjelentősebb előrelépést, amit Eric Drache, a tornavezér, kezdeményezett. Drache még a Main Event előtt észrevett egy cash game asztalt, ahol a játékosok nagyjából 10.000 dollárral játszottak.

Azt javasolta nekik, hogy a pénzt tegyék be egy közös bankba, és játsszanak egy mini-turnét, aminek a győztese megszerzi a 10.000$ értékű belépőt a Main Event-re. Így született meg a történelem első pókerszatellitje. Ez a koncepció azóta több ezer játékos számára tette lehetővé, hogy kedvező áron kvalifikálják magukat nagy tornákra. 

Kísérlet az Órákkal a Karkötők Helyett

1982-ben a szervezők szokatlan marketinglépést tettek. A WSOP 1982 győztesei nem kapták meg a tradicionális arany karkötőket. Erre a lépésre a kritika után szánták el magukat, miszerint a karkötők túl nőiesek, és a férfiak alig hordják őket. Még az is köztudott, hogy a legendás Doyle Brunson állítólag többet sem vett át az első karkötőiből, mert olcsó nőies ékszernek tartotta őket.

Binionék ezért arany karkötőórákat választottak az új trófeának. A Main Event előestéjén Benny Binion személyesen adta át őket a győzteseknek. Kiderült azonban, hogy ez a lépés balul sült el marketing szempontból.

Az órák nem váltak népszerűvé a játékosok körében, és már 1983-ban is visszatértek a karkötőkhöz, míg az 1982-es órák ritka történelmi relikviák maradtak. 

Női és Nemzetközi Áttörés

Az 1982-es Main Event ma is nagy figyelmet kelt, de a többi verseny is néhány kivételes teljesítményt és mérföldkövet hozott.

Billy Baxter elképesztő bravúrt hajtott végre, amikor két egymást követő napon megnyerte a sorozat első két versenyét, ezzel megerősítve a Lowball királyának hírnevét. Az első versenyen (2.500$ No-Limit A-5 Draw) a fináléban kellett legyőznie az olyan elit játékosokat, mint Bobby Baldwin (2. hely), Doyle Brunson (3. hely) és Michael Perry (5. hely).

Doyle Brunson a nyitó verseny harmadik helye és a 14.625 dolláros nyeremény révén átlépte az egymillió dolláros álmot a WSOP össznyeremények tekintetében, ezzel ő lett az első játékos, aki hétszámjegyű számot ért el.

Vera Richmond hatalmas történelmet írt, amikor az Event #11 (1.000$ Ace-to-Five Draw) versenyen legyőzött 77 indulót, és első nőként nyert nyílt WSOP versenyt (nem Ladies Event vagy Mixed Doubles). 

Az 1982-es versenyévforduló a póker globalizációja szempontjából is áttörést jelentett. Először történt meg, hogy nem amerikai játékosok is győztek. Hugh Todd Dél-Afrikából volt az első, és az év végéig csatlakozott hozzá a görög Dennis Zervos, az angol Barry Clayton és a filippínó Noli Francisco.

Az érdeklődés a játék iránt továbbra is növekedett. Ennek bizonyítéka az Event #9 ($1K Limit Hold'em), amely új rekordot állított fel 202 indulóval.

A „Treetop” Straus Csoda a Main Eventen

A 10.000$ nevezési díjú főverseny először lépte át a 100 indulós határt (összesen 104), így több mint egymillió dolláros prizepoolt hozott létre (1.040.000$). A résztvevők számának jelentős növekedése miatt a Main Event hat napig tartott. Olyan favoritok, mint Stu Ungar és Bobby Baldwin már a kezdeteknél kiestek, így a legnagyobb történet Jack „Treetop” Straus nevéhez fűződik.

Straus, egy texasi szerencsejátékos, aki mindig magával hordott egy oroszlán mancsa talizmánt, nagy bajba került a verseny korai szakaszában. Egy hatalmas leosztásban minden zsetonját középre tolta, de ellenfele ráhívott és jobb lapokat mutatott.

A veszteséges játék után Treetop biztos volt benne, hogy kiesett, és felállt az asztaltól. Ekkor valaki felfedezett egy utolsó 500 dolláros zsetont, amit egy szalvéta alatt rejtettek el. Mivel Straus soha nem mondta ki hangosan, hogy „all-in”, a szabályok értelmében folytathatta a játékot.

Ez az egyetlen zseton elegendő volt ahhoz, hogy Straus elindítsa hihetetlen menetelését. A második nap végén már 70.000-es stackje volt, a harmadik nap végén pedig chipleaderként vezette a mezőnyt több mint 340.000 zsetonnal. A final table-n Straus sorban legyőzte az összes ellenfelét, köztük Doyle Brunsont, aki negyedik lett.

A heads-upban ellenfele egykori óvodai tanár, Dewey Tomko volt, de ő sem tudta megállítani Straust. Az utolsó leosztásban all-in mentek a flop előtt, Straus kezében A h T s, míg Tomkónál A d 4 d volt.

A flop 7 d 5 s 4 s után úgy tűnt, Tomko még kap egy esélyt a fordításra. Turnön a Q c után Strausnak már csak három outja maradt. De a riveren a T c tökéletessé tette a legnagyobb visszatérést a történelemben, és Jack Straus elnyerte a világ bajnoki címet, valamint a 520.000 dolláros rekordnyereményt.

Több Történet a WSOP Történetéből

A WSOP története: 1981 - Stu Ungar ismét a csúcson

A WSOP története: 1980 – Stu „The Kid” Ungar megjelenése

A WSOP története: 1979 – Amatőr diadal és a Hírességek Csarnokának születése

A WSOP története: 1978 – A 'győztes mindent visz' korszak vége

A WSOP története: 1977 – A 10-2 csodája megismétlődik

A WSOP története: 1976 - Texas Dolly első diadala és a legendás 10-2 kéz születése

A WSOP története: 1975 – A „Tengerész” diadala, titkos megállapodás és az arany karkötők korszaka

A WSOP története: 1974 – Johnny Moss visszatérése a trónra és az ikonikus karkötők születése

A WSOP története: 1973 – Puggy Pearson diadala és a televíziós korszak kezdete

A WSOP története: 1972 – Amarillo Slim ellentmondásos győzelme

A WSOP története: 1971 – Az első freezeout versenyek

A WSOP története: 1970 - Az első bajnok szavazással választva

Források: WSOP, Wikipedia, w50p, UNLV